Ne tévesszük szem elől a kurzusaink eredeti célját! Csak kommunikációs platformot és technológiát váltottunk, de kurzuscélt a legtöbb esetben nem. Ne engedjük hogy az újonnan kiválasztott technológia bármennyire is átírja eredeti céljainkat. Tervezéskor idézzük fel, tartsuk meg és folyamatosan tudatosítsuk a célokat, és ahhoz válasszunk megfelelő technológiát.
A kurzus hatékonysága és eredményessége továbbra is az oktató feladata és felelőssége és nem a technológia természetes következménye.
Az oktató a sikeres teljesítéshez szabadon megválaszthatja a módszereket és a technológiát is.
Törekedjünk a legegyszerűbb technikai megoldásokra! Az elmúlt napokban a tanulástámogató alkalmazások elképesztő mértékű felhalmozódását figyelhettük meg és élhettük át. Álljunk ellen a csábításnak, és ha van járt út, akkor ne hagyjuk el a járatlanért! Az egyszerű technológiát is lehet kreatívan használni.
Ha már gyakorlottabbak vagyunk az új munkarendben, akkor magabiztosabban léphetünk előre és tanulhatunk meg újabb alkalmazásokat, de kezdetben törekedjünk a legegyszerűbb megoldásokra.
Ha már van korábbról kialakult online kapcsolattartás, akkor kezdetben ezen csak nagyon indokolt esetben változtassunk. Ha már van csoportfelület, akkor lehetőség szerint ne költözzünk másik rendszerbe.
A technológia önmagában még nem módszertan! Egy rendszer vagy alkalmazás részletes leírása, gyakorlati útmutatója még nem jelent módszertani megoldást. Találjuk ki, hogy a megváltozott kommunikációs helyzetben mire van szükségünk, és mindig ehhez igazítsunk minden technológiát. Ha engedjük, hogy a technológia irányítson minket, akkor az elvtelen alkalmazkodással sokat rontunk a kurzus minőségén.
Egy online keretrendszer, e-learning rendszer használati útmutatója csak a lehetőségeket vázolja fel, de nem ad kész megoldást.
A “hogyan használjam?” kérdésnek nem csak egyetlen technikai dimenziója van.
Fedezzük fel a spontán eszközhasználat és a tudatos eszközhasználat közötti különbséget, és törekedjünk az utóbbira!
Legyen rugalmas az oktatásszervezésünk! Nem kell hogy minden hét teljesen egyforma legyen, és mindig ugyanaz történjen, mint az előző héten. A változatos gyakorlati feladatok motivációs erejét leginkább a szemináriumok esetén tudjuk kihasználni.
Ha nem szükséges, akkor ne ragaszkodjunk az eredeti órarendhez.
Ha lehetséges akkor találjunk ki különböző, a hallgatók által választható feladattípusokat. Engedjük őket dönteni!
Tervezzük rugalmasan, legalább egyhetes határidővel a feladatokat.
Adjunk többszöri lehetőséget az ismétlésre, a hibák kijavítására, a feladatsorok újraírására.
Még a korábbinál is egyértelműbben jelezzük, hogy a félév során pontosan mivel lennénk elégedettek. Az újratervezett kommunikációs környezetben is legyen teljesen egyértelmű az elvárás és a cél.
A hallgatónak mindig pontosan tudnia kell, hogy hol tart éppen a feladatokban, és hogy honnan, hová, hogyan és meddig kell eljutnia a sikeres teljesítéshez. Ehhez nagyon pontos és egyértelmű instrukciók szükségesek.
A távolról oktatás nem jelenti azt, hogy csak a képernyő előtt ülve lehet tanulni. Bátran adjunk olyan feladatokat, ahol a számítógép és az internet csak kommunikációs eszköz, de a megoldáshoz nem kell előtte ülni.
A kurzus oktatási minősége a hallgatók aktivitásával arányos. Nem attól jó a kurzus, hogy az oktató technológiai varázslatokkal bűvészkedik és rengeteg tananyagot vonultat fel, hanem attól, hogy érdekes, kihívást jelentő, de reálisan megoldható feladatokat ad. Akkor jó a kurzus, ha a hallgató aktív, produktív, együttműködik a többiekkel.
Az online előadásokon készüljön csoportos közös jegyzet.
Szemináriumoknál a hallgatók legyenek az aktívabbak, és ne az oktatók! Ezt legkönnyebben a saját tevékenységünk racionális csökkentésével, és nem a hallgatók túlterhelésével érhetjük el.
Lehetőség szerint a hallgató készítsen valami egyéni vagy társas produktumot, pl. vázlatot, prezentációt, ábrát, összefoglalót, animációt, feladatmegoldást.
Egy hatékony kurzusnál elsősorban nem a technológia és a tartalom a lényeg, hanem az, hogy a hallgató mihez kezd a tananyaggal. A megváltozott környezetben tervezzük meg, gondoljuk át a hallgatók tevékenységeit.
Egy jó kurzushoz sokkal több időt kell szánnunk a tevékenység tervezésére, mint a technológiára és a tananyagra.
Tervezzünk inkább több kisebb feladatot, mint egy-egy nagyobb, tovább tartó, nehezebb feladatot.
Ha van rá lehetőség, akkor a célok és elvárások ismertetése után tervezzük meg együtt a feladatokat a hallgatókkal.
Legyünk nyitottak a hallgatók ötleteire és megoldásaira!
Ne halmozzuk tovább a tananyagot, maradjunk az eredeti kurzusterveknél és tantárgytematikáknál. A kevesebb most biztosan több és jobb lehet. A kommunikációs környezet megváltozása nem elég indok arra hogy több tananyagot adjunk, hiszen a kurzus képzésben betöltött szerepe nem változott meg.
A megvalósíthatatlan kontakt találkozást ne akarjuk több tananyaggal kompenzálni!
A technológia-felhalmozás ugyanúgy nem jó megoldás mint ahogyan tartalom-felhalmozás sem az!
Legyünk tekintettel a hallgatók megváltozott élethelyzetére! Kontakt osztályteremben is különböző élethelyzetekből érkeznek, de most még ehhez képest is eltérő, nagyon különböző helyzetekben lehetnek, amiről általában keveset tudunk. Ne a magunk helyzetéből, hanem a hallgatók környezetében elképzelhető különbségekből induljunk ki! Nem tudunk semmi biztosat a hátterükről:
lakhatási feltételek, lokális társadalmi és családi környezet működése krízishelyzetben
hirtelen változások a hétkzönapokban (kollégiumi kiköltözés, társaktól, saját korosztálytól való távolság)
otthoni technológiai felszereltség, pl. sávszélesség, internetkapacitás, eszközök
egyéni életvezetés körülményei, a válsághelyzetre adott érzelmi reakciók
Működjünk együtt a szakon tanító többi oktatóval! Eddig is csoportosan tanítottuk a hallgatókat, de a feladatok, időbeosztás, terhelés egyeztetése most különösen fontossá vált.
Készítsünk közös online szakos naptárt, ahol látjuk a hallgatók többi tevékenységét és amihez a a saját terveinket is tudjuk igazítani.
Osszuk fel kollégáinkkal egymás között az idősávokat, a félév hátralévő időszakának ütemezését.
Osszuk meg egymással a jó gyakorlatokat, de szükség esetén figyelmeztessük a kollégáinkat az esetleges túlterhelés kockázataira is.
Engedjük a szakfelelős dönteni és egyensúlyt teremteni az igények és lehetőségek között.
Fokozottan figyeljünk a hallgatók visszajelzéseire, online tevékenységére! A korábbiakhoz képest és lehetőségünk szerint jobban vonjuk be őket az oktatás tervezésébe, szervezésébe és menedzselésébe.
Bízzunk bennük, és a döntésekbe való bevonás lehetőségével együtt osztozzunk jobban a közös felelősségben is.
Rendszeresen kérjük ki a véleményüket a közös munkával kapcsolatban! Biztassuk őket, hogy ha valami nem jó, akkor ne csak jelezzenek,hanem fogalmazzanak meg konkrét ötleteket is arra, hogy hogyan lehetne jobb.
Folyamatosan figyeljük és elemezzük az online tevékenységeket! A lemorzsolódás előtt álló hallgató nem fogja külön jelezni nekünk az utolsó előtti pillanatot.
Adjunk gyakrabban visszajelzést a csoportnak a csoport tevékenységével kapcsolatban!
Indítsunk szavazásokat, küldjünk ki egyszerű és nagyon rövid online kérdőíveket a csoport többségét vagy egészét érintő döntések előtt.
Alakítsunk ki online kommunikációs szokásokat, és ezt röviden összegezve osszuk meg a hallgatókkal. Indokolt esetben egyeztessük velük a részleteket és közösen fogadjuk el az online kommunikáció szabályrendszerét.
Tartsunk legalább heti egy alkalommal valós idejű online fogadóórát! Adjuk meg előre, hogy pontosan mikor és hogyan leszünk online elérhetők.
Adjunk lehetőséget csoportos online fogadóórára és egyéni, személyes online beszélgetésekre is.
Előzetesen közöljük, hogy milyen jellegű ügyben milyen formában kérjük / ajánljuk a kommunikációt.
Előzetesen írjuk össze, hogy milyen online, e-etikett elvárásaink, ajánlásaink, kéréseink vannak.
Engedjünk teret a személyesebb, közvetlenebb, életszerűbb kommunikációnak. Kezeljük rugalmasan a kommunikációs irányelvek betartását.
Legyünk türelmesek a hallgatókkal, de önmagunkkal szemben is! Nem az első napokban és az első héten dől majd el a félév hátralévő részének az eredményessége. Az egész félévnek kell a helyzethez képest jónak lenni.
Nincs azzal semmi gond, ha az első héten nem megy minden tökéletesen, van még időnk. A kapkodás és a rossz szokásokhoz való ragaszkodás rossz megoldás.
Ha szükséges, akkor menet közben is változtathatunk technológiát, módszertant az eredeti kurzuscélok vagy a hatékony együttműködés betartása érdekében. Legyünk rugalmasak és engedjünk teret az innovatív ötleteknek is!
